A felfedezés a víz alatti akusztikus vizsgálati módszer, a visszhangszondázás segítségével született. A csoport Ross Hartley, a Cambridge-i Egyetem kutatójával az élén az Orkney és a Shetland-szigetektől nyugatra, a tengerfenék alatt 2 kilométerre fedezte fel a tízezer négyzetkilométeres kontinenst. A földrészen nyolc nagy "folyót" találtak, a mélytengeri furásokkal vett mintákból pedig pollenmaradványok kerültek elő, ami a "földfelszíni" élet bizonyítéka - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

A polleneket tartalmazó üledékréteg alatt és felett viszont a tengeri élővilágra utaló nyomokat fedeztek fel, beleértve apró fosszíliákat. Ebből arra lehet következtetni, hogy egykoron a kontinens kiemelkedett a tengerből, majd újból a mélybe süllyedt. Mindez földtörténeti léptékkel számolva igen rövid időszak, mindössze 2,5 millió év leforgása alatt zajlott le.

Nicky White geológus, a Cambridge-i Egyetem vezető kutatója szerint a történteket a magas hőmérsékletű áramlások, az úgynevezett plume (köpenyáramlás, köpenycsóva) jelensége magyarázza. A plume-ok a földmag és a földköpeny határától indulnak, az ott kialakuló éles és jelentős hőmérséklet-különbség hatására, felfelé áramolva kürtő, illetve gomba alakot öltenek, fokozatosan terjednek felfelé, majd a felső köpenyen áthatolva a litoszférába (a Föld szilárd kérge, kőzetöv) is benyomulnak.

A plume-ok okozzák a nagy földi litoszféralemezek szétszakadását és elmozdulását, illetve a nagy mélységű, köpeny eredetű vulkanizmus megjelenését. Így keletkeznek a hatalmas óceáni és kontinentális bazaltplatók, illetve sok száz kilométeres vulkáni szigetláncok. Mivel hasonló jelenségek bolygónkon másutt is lejátszódhattak, számtalan elsüllyedt földrészt rejthet az óceánok mélye. A kutatásról a Nature Geoscience folyóiratban jelent meg tanulmány.