A nemzeti színekből készült rózsaalakú szalagcsokrot XIII. Lajos uralkodásától (1610-1643) kezdték használni Franciaországban, magyar neve francia ősének a"cocarde"-nak magyarosított változata. A kokárda a francia forradalom után trikolórként maradt a nemzetük jelképe.

Piros-fehér nemzeti színeink címerünk vörös-ezüst pólyáiból (sávjaiból) származnak, mely az árpádok ősi címerére utal míg a zöld szín a a kettőskeresztet tartó hármasdombot jelképezi. Hivatalosan a hármas színkombináció Mátyás idejében tűnik fel egy pecsétnyomón, de elterjedté és népszerűvé majd csak a reformkorban válik. Az 1832-36. évi országgyűléstőltörekednek hivatalossá tételére. A márciusi 15-iforradalommal kezdődően hangzanak el követelések a császári jelképek és színek magyarra történő felváltásáról, melyet végül az áprilisi törvények XXI. törvénycikke is kimond.
A hagyomány szerint Petőfi Szendrei Júliától, Jókai Laborfalvi Rózától kap kokárdát a forradalom estéjén. (Hiába, ezek a csajok...) Tavasszal meg is történik a magyar színhármas bevezetése, a kokárda gyorsan elterjed a katonák körében. Gyakran előfordult a fordított színsorrend is, végül a mostani verzió terjedt el. A szabadságharcban zászlóként még nem használták a trikolórt, a korabeli zászlókon a szegély farkasfogai mutatták a nemzeti színeket.

A kommunista diktatúra évei alatt nem szívlelték a nemzeti színekből álló rózsát, ezért használata negatív következményeket vont maga után. Manapság ilyen elvileg nem fenyeget, azonban mintha az utóbbi években egyre kevesebben tűznék fel a kokárdát március 15-én, mintha az valami avitt, ódivatú, vagy kirekesztő tartalmú lenne. Ideje beengedni a friss levegőt az áporodott gondolatok közé, politika irányzatok jönnek-mennek, de a nemzet és a szép hagyományok megmaradnak. Elő hát a kokárdát, melynek színei a néphagyomány szerint a következőt jelentik:

PIROS - erő, FEHÉR - hűség, erkölcs, ZÖLD - remény!