Szent Mónika adventi bánata

Ezekben a napokban Szent Ferenc a mennyországban észrevette, hogy Szent Mónika nagyon bánatos. Mivel nem való e helyen szomorkodni, rögtön elhatározta, hogy megkérdezi a mérhetetlen szomorúság okát. – Mi okozza a szíved fájdalmát, Mónika? – lépett oda hozzá. El se fogod hinni, Ferenc, mi történt! – kezdte válaszát Szent Mónika. Amerikában, egy kaliforniai városban a helyi ateisták kezdeményezésére a város vezetősége megtiltotta, hogy a templomok a köztereken betlehemeket állítsanak. Oly sok gyermek és felnőtt örült korábban a városszerte kihelyezett betlehemeknek, de mostantól nem lesznek, ezért vagyok oly bánatos. – Emiatt nekem kellene szomorúnak lennem, mondja Szent Ferenc, hiszen annak idején én találtam ki, hogy legyen betlehem, amelynek alakjai megelevenítik az emberek előtt Jézus születését és mindenki azt érezheti, hogy ott van a betlehemi barlangban Isten Fia születésénél. Miért te szomorkodsz most emiatt? – Mert az én nevemet viselő városban, Santa Monica-ban történt az eset. Szent Ferenc így szól hozzá: – Te jó édesanya voltál a földön, sokat imádkoztál fiadért, Ágostonért és innen a mennyből is jó hatással tudsz lenni az édesanyákra. Bátorítsd az édesanyákat, hogy az idei adventben nagy-nagy szeretettel mondják el gyermekeiknek, mire is való a betlehem és minek az ünnepe a karácsony! Talán így szebb lesz az adventi készülődés számos család életében!

Az adventi időszak kezdetén Jézus végső időkről szóló szavait tárja elénk az evangélium. Rendkívüli természeti jelenségekről olvasunk: a világmindenséget összetartó erők megrendüléséről, az égitestek különleges állapotáról és a tengerek pusztító áradásáról. Mindezek hallatán egyesek talán arra gondolnak, hogy e jelek bekövetkezése éppen napjainkban történik, hiszen szinte nap mint nap hallunk hasonlókról. Valójában nem szaporodtak el korunkban a földrengések, a vulkánkitörések, a tengeri szökőárak vagy a rendkívüli erejű viharok, csupán azonnal értesülünk ezekről a híradásokból, és emiatt könnyen támadhat egyesekben olyan érzés, mintha korábban ritkábban történtek volna ilyenek. Nincs okunk a félelemre, és kár volna azt hinnünk, hogy e természeti csapások a végső idők közeli bekövetkeztét jelzik. Jézus maga figyelmeztet, hogy nem tudhatjuk előre sem a napot, sem az órát. Figyelmeztetése azt is tartalmazza, hogy legyünk állandóan készen az ő jövetelére, amely majd egyszer bizonyosan bekövetkezik.

Az advent az Úr jövetelére való várakozás ideje. Visszaemlékezünk arra, hogy az idők teljességében, hogyan jött el Isten Fia a világba, és tudatosítjuk magunkban, hogy ígéretének megfelelően a világ végén újra el fog jönni, de ennek pontos idejét nem tudhatja senki ember előre. Emellett várakozunk Jézus Krisztus születésének napjára, a Megváltó érkezésére, a karácsony ünnepére. A karácsonyi előkészület során nem a rendkívüli jeleket keressük, hanem Isten szeretetének jeleit szeretnénk észrevenni. Azokat a jeleket, amelyek elindítanak minket a hit útján. Az igazi hit Isten szeretetének és a megváltás titkának elfogadását jelenti. Ezt a hitet nem kiérdemeljük, hanem ajándékba kapjuk Istentől, ahogyan a betlehemi Gyermek is az ő nekünk szóló ajándéka.

A csillogó adventi vásárok könnyen letéríthetnek minket a hit útjáról. Az ajándékvásárlás láza egyre csak fokozódik az ünnep közeledtével. Az előkészület izgalma egyre inkább növekszik a napok múltával. Vajon ezzel együtt fokozódik-e bennem az Istennel való találkozás vágya? Vajon növekszik-e bennem az Isten-látás vágya?

Isten idén is nagyszerű dologra készül. Csodálatos, szinte hihetetlen, amit nekünk akar adni. Azt szeretné, hogy Jézus Krisztus a hit által megszülessen a szívünkben. Azt szeretné, hogy a betlehemi Gyermekben a hit által meglássuk Isten Fiát. Isten nem fogadalmakat vagy üres szavaknak bizonyuló ígéreteket vár tőlünk, hanem elfogadást. Az ő ajándékainak: a hitnek és a szeretetnek alázatos elfogadását.

Urunk, Jézus Krisztus, teremts bennünk csendet, hogy az adventi időben rád, a te szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk. Teremts bennünk csendet, hogy lelkünk mélyén meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat! Teremts bennünk csendet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt: emberként fogsz megszületni. Teremts bennünk csendet! A hit ajándékát elfogadó csendet. A te titkaidat elfogadó csendet. A te szeretetedet elfogadó csendet. A megváltó érkezését váró csendet. A lélek mélyén megszülető öröm csendjét. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Horváth István Sándor