Kedves Sápi Zoltánné! Örülök , hogy amit kért,ma már legalább el lehet mondani ,le lehet írni! De mit mondjunk azoknak az embereknek, akik soha nem jöttek haza a dicső Szovjetúnióból!? Vajon hányan vannak!? Hol a névsor?
A kommunizmus bűneit, vajon ki bocsájtotta meg? Sajnos ezt nem kutatják!De nagyon elhallgatják!A fiatalok nem is tudnak róla!Üdvözlettel Sarkadi Tibor

Előzmény

Válasz

Részvétem a hozzátartozóknak!
Nekem semmi gondom a holokauszt emléknappal! DE! MIKOR FOGJÁK VÉGRE EMLÉKNAPPÁ NYILVÁNÍTANI A "málenkij robot" napot! Tarcalról "csak" 123 civil embert hurcoltak el 1945. jan.23-án köztük a katolikus papot, ugyanis mindenki katolikus volt! csak 1 lány volt református (névsor meg van) , köztük az én édesanyám, többsége 17-20 éves fiatal! és apám mint katonai hadifogoly! Kegyetlen körülmények között dolgoztak mindketten a szénbányában Dombászon és Tangarov-ban. Erről még beszélni sem volt szabad! és most is csak megemlítik, hogy volt ilyen. Keményen dolgoztak majdnem 3 évig, mindezért kaptak 3 évre 20 Ft. ot (1947-ben) mikor végre Debrecenbe érkeztek, és mindenki ment volna haza, ha tudott, mert nem volt miből. Buszon, vonaton villamoson koldusnak, kéregetőnek nézték Őket, lesoványodva, ami maradt 3 év után olyan öltözetben. És sehol nem lehetett panaszkodni, még szólni sem erről! Nekünk is anyánk akkor mondta el, mikor oroszt tanultunk az iskolában és Ő segített egy-két szót. Akkor kérdeztük, hogy honnan tud Ő oroszul. Leültetett bennünket gyerekeket és elmondott mindent, de megfogadtatta, hogy erről senkinek egy szót sem lehet szólni! A rendszerváltás után (aki túlélte mindezt a szörnyűséget!) kaptak havi pár ezer forint "kárpótlást" (hogy fogják be továbbra is a szájukat!) Lehet ezt a 3 évet ennyivel kárpótolni!!? de ezt már nem sokat tudták élvezni! Apám 4 évig! Szüleim és akik ott voltak megfogadták, ha egyszer kikerülnek minden vasárnap a templomban fognak ülni! Vallásosan neveltek minket is. Idézem az anyám szavait: "Megbocsátani lehet, de felejteni soha"! Megbocsátottak mert mélyen vallásos emberek lettek, akik mindezt átélték, de felejteni én sem tudom soha az elmondottakat!

Válasz