Kósa Eszter emlékeiből

Amikor még fiatal tanítóként Nagydobronyba kerültem, sokat beszélgettem idősebb asszonyokkal arról, mivel töltötték fiatalkorukban a téli hosszú estéket. Az egyik kollégám édesanyja, Boris néni volt az első számú mesélő. S bár minket abban az időben már egészen más elfoglaltságok kötöttek le (meg a stafírungunk is másként készült), szívesen hallgattuk őt. Többek között tőle tudom, hogy ebben az időszakban készítették el a kelengyének valót: az ingvállakat, a díszes, ágyba kerülő párnahuzatokat, lepedőket, no meg ez idő tájt hímezték a máig híres dobronyi varrottas vőfélykendőket is. De a legfontosabb teendő ez idő tájt a fonás meg a szövés volt. Főleg így farsangkor élvezték ám ezt a munkát! Amikor a legények maskarába öltözve jártak fonóból fonóba. Ijesztgették a lányokat, incselkedtek velük. Meg persze udvaroltak is közben. Merthogy az effajta télesti munkaalkalom bizony az ismerkedésre, barátkozásra, no meg sokszor a párválasztásra is igen jó alkalom volt! Ha valamelyik lány elejtette az orsót - s bizony gyakran esett az le "véletlenül" -, igyekezett úgy irányítani és időzíteni, hogy az a fiú vehesse fel, aki neki is tetszett, merthogy csókkal kellett kiváltani. Ilyenkor nem is ellenkezett a fehérnép! De sok szép szerelem szövődött ezeken az alkalmakon!

Napamasszony is sokat mesélt a régi téli munkákról, szórakozásról, a téli estékről. Elmondta, hogy például a fonóban nem igazán volt vendéglátás. Akkor még a fánk sem volt divatban, nem sütöttek farsangi fánkot. A fonóban nem is kínálgattak szinte semmivel, merthogy olyankor mindenki magának készítette a fonalat, tehát nem segíteni jöttek. Tollfosztóba viszont már  meghívták a barátnőket, így hát illett is megkínálni őket valamivel. Leginkább főtt kukorica került a "vendég" elé. A száraz szemes kukoricát előzőleg beáztatták, a spór szélén gyenge tűz mellett egy napig is főzték. Megcukrozták, azzal kínálták a tollfosztókat. Meg a legényeket is. No, ezt még Csongoron a mi korosztályunk is kipróbálta! Emlékszem, a hetvenes évek elején rendeztünk néhány tollfosztót. Nagymamáink, édesanyáink is igyekeztek mindent úgy megszervezni, mint ahogy az ő lánykorukban történt. Ó, de élveztük! Igaz, mi már süteményt, teát is készítettünk (de a főtt szemes kukorica akkor sem maradt el!), és a munka végeztével sem cigánymuzsikára, hanem gépzenére táncoltunk. És még így is szép volt…