Luca napja a Gergely-féle naptárreform előtt (1582) volt az év legrövidebb napja, sok helyen innen számították a nappalok hosszabbodását.
A Luca név a latin Lux (fény) szóból származik. Ilyenkor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, s aki ezt megszegte, azt Luca megbüntette. A tilalom napjának is nevezhető: tilos volt tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok "tojókáját".
Tilos volt továbbá fonni, szőni, mert Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz annak az esze helyére, aki ezt a vétséget elköveti.

Luca széke

A középkorban népszerűvé váló hagyományhoz a tiltáson kívül számos babona kötődik.
Az egyik legnevezetesebb talán Luca székének elkészítése.
Alakja: szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt, s kilencféle fából állították össze: kökény, boróka, körte, som, jávor, akác, jegenyefenyő, cser, rózsafa. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, és karácsony estéjére kellett elkészülnie vele. A szék segítségével annak tulajdonosa felismerhette a falu boszorkányát. Ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki a boszorkány, mert az szarvat hordott.
A hiedelem szerint a leleplezése után ugyancsak jól tette, ha gyorsan hazaszaladt, különben széttépték a boszorkányok. Ez csak akkor sikerülhetett neki, ha úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, ugyanis azt a boszorkányoknak fel kellett szedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, Luca székét el kellett égetnie.

Kotyolás

Sok helyen a mai napig is szokás a kotyolás, amikor fiatal legények sorra járják a házakat jókívánságokkal.
Általában szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek, és előadták termékenységvarázsló, mágikus versikéjüket. Ajándékba tojást kaptak, ám ha mégsem, akkor fenyegetőzni kezdtek: "egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!"

Búza, vöröshagyma, időjárás

Luca napjától kezdve tányérban búzát csíráztatott a gazdasszony. Jó jelnek számított, ha a búza karácsonyra szárba szökkent. Ugyanakkor Luca napján hat vöröshagymát félbe vágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe, s attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára.
A Lucától karácsonyig tartó 12 napon tehát megfigyelhették az időjárást, és abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására is.

Gombócból a jövendőbeli

Luca napján az emberek tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott.
A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből. Ugyanezt a célt szolgálta a Luca-cédulák készítése is. A hajadonok 12 cédulára férfinevet írtak. Luca-naptól karácsonyig mindennap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét.
A hiedelem másik variációja szerint a cédulákat gombócba kell gyúrni, s amelyik gombóc a kifőzéskor először feljön, a benne lévő cédulán áll a jövendőbeli neve.