A hagyományos paraszti kultúrában az ünnepeknek meghatározott rendje volt. Az egyházi év ünnepei adták a keretét a nép ünnepeinek. Ezekhez kapcsolódva alakultak ki a népszokások. A népszokásokban az emberek gondolkodásmódja, érzelemvilága és világképe tükröződött.

A különösen nagy egyházi ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd)  a hétköznapi élettől eltérő magatartást követeltek. Ünnep volt minden vasárnap.

    A naptári év szokásai a téli, tavaszi, nyári, őszi napfordulók köré csoportosulnak. A parasztember életében a tavasz, a nyár és a kora ősz a mezőgazdasági munkával teli időszak. Ezért télen és kora tavasszal találunk több ünnepet, népszokást. Nyáron és ősszel inkább a gazdasági élettel kapcsolatosan alakultak ki jeles napok. Voltak általános érvényű ünnepek, mások csak egy-egy közösséget érintettek. A szokások gyakorlásának célja a földművelés, az állattartás sikerének, az ember, az emberi közösség egészségének, boldogulásának, jövőjének biztosítása. El akarták hárítani az ártalmat, a rosszat, a rontó szándékot, melyet a hit, a rítusok, a hiedelemcselekmények segítségével akartak elérni.

    A közösség tagjainak egymáshoz való viszonyát, a család rendjét, a kis közösség erkölcsi illemét, a lakóhelyen belüli elrendezést, mindig is a szokások szabták meg. A szokásokban, hiedelemcselekményekben résztvevők az adott népszokás vagy hiedelem függvényében változnak. Vannak a falu minden lakójára kötelező normák, de léteznek korosztályokra, címekre, foglalkozási ágakra vonatkozó szabályok is.

    A népszokások leginkább a paraszti élet néhány olyan területén maradtak meg, amelyek a közösség számára életbevágóak voltak vagy elhanyagolt területeken, melyekre sem állam, sem egyház nem fordított különös figyelmet.

1. KARÁCSONY HAVA

ADVENT

Az egyházi év Advent első vasárnapján kezdődik. Ez Karácsony előtt négy héttel van. Advent (adventus Domini = az Úr eljövetele) az eljövetel, a reménykedés ideje, megérkezést jelenti, Jézus születésére való várakozás, lelki előkészület ideje.

Ebben az időszakban tilos volt a zene, nem rendeztek bált, lakodalmat,  karácsonyig böjtöltek.

Advent Krisztus-váró hangulatát alapvetően meghatározták a hajnali misék, roráték.

Hajnali 5 órai harangszókor felkeltek az emberek, gyalog mentek a misére.

„Sötét reggeleken négyszögletes fából készült lámpát (gyertya volt benne) vittek szüleim a kezükben. Főleg az asszonyok mentek el a rorátékra,  a nagyobb gyerekeket is vitték magukkal. A templom padjai mindig megteltek. A régi ádventi énekeket énekelték: Betlehemnek őslakói,  Mennyből alászállott, Gábriel angyal küldetett.”

MIKLÓS NAPJA

december 6.

Miklós előestéjén Krampusznak öltözött legények járták a lányos házakat. A nagylányokat  jól elverték.

A kicsi gyerekes házaknál az apjuk, nagyapjuk, vagy valamelyik felnőtt rokon  öltözött be Mikulásnak. Láncukat csörgették, vesszőből font virgáccsal fenyegettek. A gyerekeket kikérdezték: „Tudsz-e imádkozni?, Jó vótá-e? Sokszor úgy megijedt a kicsi gyerek, hogy még az ágy alá is bebújt.” Ezen az estére ki kellett takarítani a cipőket, csizmákat úgy állították ki az ablakba. A szülők almát, diót, fügét raktak bele. Módosabb házaknál Szentjános kenyeret is tettek bele ajándékként.

Szeplőtelen fogantatás

december 8.

„Ezen a napon szentmisén vettünk részt és zsolozsmát mondtunk, mint minden Mária ünnepen.”

Luca napja

december 13.

A Luca név a latin lux=fény, fényesség, világosság szóval áll kapcsolatban.

A naptárreform előtt – 1582 előtt, amikor a Gergely naptár életbe lépett – Luca napjára esett a téli napforduló, ez volt az esztendő legrövidebb napja. Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanúhalált. „A magyar néphitben Luca alakja kettős, egyrészt kapcsolatos a legendabeli Szent Lucával, másrészt egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal. Ez utóbbi kísértetszerű, jelenség, aki ezen az éjszakán az emberek és az állatok kárát okozhatja.”

Luca napjához számtalan szokás hiedelem kapcsolódik. Ez a nap tele van tilalmakkal, jóslásokkal, melyek a következő évre befolyással lehetnek.

Luca előestéjén a legények a lányos házakhoz mentek, szalmával, törekkel teleszórták az udvart, még a kutat is. Ezt a mondókát mondva:

            „Luca, Luca, kitty-kotty

            Ha nem adnak litty-lotty

Öreganyámasszony, jön a cigányasszony

Főzzön neki lencsét, meghoztuk a jószerencsét!

Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag!

Annyi libájuk legyen, mint réten a fűszál!

Annyi zsírjuk legyen, mint kútban a víz!

Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda!

Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a falu hossza el meg vissza!”

A köszöntőknek szalonnát, kolbászt később pár fillért adtak. Ha nem adtak a háziak  semmit, akkor fenyegetőztek::

            „Ha nem adnak szalonnát átfúrom a gerendát!

Kendtek lányoknak akkora segge legyen, mint a kemence szája!

Egy disznójuk legyen, az is görhes legyen!

Akkora csöcsö legyen a lányoknak, mint a bögyögös korsó!”

„Másnap reggel vót dóguk az asszonyoknak az utcán, sőt sok helyütt még a kútba is beleszórták a szalmát, ha nem kaptak megfelelő alamizsnát, ami nekik érték. Tisztára összetakarították, nem szabadott elszórni, el kellett tüzelni ott bent a tűzhelyen, mert akkor elvitte a szerencsét”

A megkérdezett adatközlők közül Baracskai Gyuláné így emlékezik vissza erre a szokásra:

„Az elszórt szalmát össze kellett takarítani, a tyúkok alá tettük, hogy jól tojjanak.”

Luca napján nem volt szabad varrni, mert „bevarrják a tyúkok fenekét”.

„Luca napján reggel legelsőbe, ha asszony nyitotta be az ajtót a következő évre elvitte a szerencsét, de ha férfi jött szívesen be kellett tessékűni, megkínáni, mert az hozta a jó szerencsét. Emlékszem édesapám is tartotta. Nekünk be is bizonyosodott. Asszony jött, meg is döglött a lovunk, meg a csikója is a következő év tavaszán.”

Ezen a napon kezdték el a Luca szék készítését, mely a boszorkányok felismerésére szolgált.

Régen a béresek készítették az istállóban, mécsvilág mellett, részben szórakozásból. Karácsony előtt tizenhárom nappal kezdték. Minden nap egy-egy darabját készítették el, és csak faszöget használtak. Lassan készült. Még ma is mondják: „Lassan készül, mint a lucaszék”.

A lucaszékhez babona fűződött, aki erre az éjféli misén feláll, az meglátja az ördögöt, boszorkányt. 

„Az éjféli misén a készítője ráállt és meglátta ki a boszorkány. Ha a boszorkány észrevette menekülni kellett. Eközben mákot szórt, míg a boszorkány összeszedi, addig elmenekülhet, nem tudja  megrontani.”

Luca naphoz férjjóslás is fűződik:

„A lányok almát hámoztak, de úgy, hogy ne szakadjon meg a héja. Ledobták ezt a héjat, amilyen kezdőbetűt formált, olyan kezdőbetűjű lesz a jövendőbelije”

„A férjhez menő lányok gombócot főztek. Ebbe papírokra legények neveit írták.

13 db-ot készítettek. Főzni kezdték, amelyik gombóc legelőszőr feljött a víz tetejére az mutatta  a jövendőbelije nevét.”

E szokások csökevényes formában még az 1980-as évek elején megtalálhatók voltak a faluban. Ma már megszűntek.

BETLEHEMEZÉS

A betlehemi játékok a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka.

Karácsony előtt 1-2 héttel  járták a betlehemesek a házakat. Több csoport is volt, mindegyiknél más szöveggel.

„Összefogtunk hárman, négyen, az iskolában összebeszéltünk. Elmentünk először a faluba majd a szomszéd községbe betlehemezni. Megvót a szöveg: 

Köszöntünk:

- Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Elénekeltünk a Mennyből az angyalt és még régi karácsonyi énekeket.  A Zsaszkovszky imakönyvből tanultuk meg őket. Külön szólóének is vót, meg együtt is énekeltünk. Ilyen ének vót:

                        Új hírt csendült a fülembe az éjjel,

                        Keljetek fel hát pásztorok menjünk el,

                        Majd az úton beszélgetünk, Jézuskáról kérdezgetni csak menjünk.

                        Betlehemi istállóba érkeztünk.

                        Megtaláltuk akit régen kerestünk,

                        Mi örvendjünk, mi vigadjunk, a kis Jézus megszületett imádjuk.

Igen szép betlehemi házacskát készítettünk. Sok szentképpel kiragasztottuk. A vázat úgy csináltattuk, valamelyik asztalossal, akármilyennel nem mentünk el. Fából készült. Tornya is vót, Teteje fényes papír. A köszöntésért almát, diót, szalonnát kaptunk.”

A község egy másik lakója, Tengelics Jenő így emlékezett a betlehemezésre:

„Három-négy fiúcska pásztornak öltözött, kezükben vitték a fából készült betlehemet, amit előzőleg otthon készítettek el. A kis házikónak zsupteteje volt, a kicsi jászol, benne a kis Jézus, mellette Mária, Szent József, báránykák. Gyertyát is tettek bele, mit köszöntéskor mindig meggyújtottak.

Bekéredzkedtek:

-Szabad-e betlehemezni?

- Szabad! – válaszolták a háziak.

Énekelni  kezdtek és bevitték a betlehemet.

Előre lépett a kapitány:

              Kardot rántok, bojtárt járok

              Adjon Isten jő estét, mát itthon is vagyok

              Mikor jöttem völgyeken, hegyeken,

              Csak úgy pittegtek, pattogtak körülöttem a farkasok,

              De én nem ijedtem meg, mert derék bojtár vagyok.

              Ezen szavammal beszólítom kedves pajtásomat, a csikóst!

Csikós bejött fehér gatyában.

              Csikós vagyok az Alföldön semmi más,

              Ostor is van a nyakamba karikás

              Sarkantyúmat lovam vékonyába vágom,

              Átrepül az tizenhárom határon.

              Bojtár, azért nem lennék semmi áron,

              Hiszen apám sem ült két fülű szamáron.

              Odamentek a betlehemhez.

Bojtár:

             Ó ártatlan kis Jézuskám, hoztam a számodra három bárányt.

              Amíg jöttem völgyeken, hegyeken a farkasok megfojtogatták, de azért áldom a kis Jézuskát.

Csikós:

              Ó ártatlan kis Jézuskám, hoztam a számodra három kanna tejet.

              Ahogy jöttem völgyeken, hegyeken keresztül, a lábam megcsúszott, a tej kidült,
               de azért áldom a kis Jézuskát.

Közösen énekeltek

Dicsértessék a Jézus Krisztus!  -  köszöntek a végén.

A háziaktól, pénzt, diót, almát, szalonnát kaptak.”

E szokás már nem él, az 1970-es évek körül szűnt meg.

A karácsony várás szép hagyománya a pásztorok és a kanászok köszöntése volt.

A faluba kétféle csorda volt, az „alsói” és a „fölsői”. Mindegyik a templomtól indult el. A pásztorok és a kanászok azon a részen köszöntöttek, ahol őrizték az állatokat. Házról, házra jártak, odamentek be akinek az állatai őrizték. A pásztorok ostoraikkal durrogattak, a kanászok kürtültek. Ahogy közeledett a karácsony egyre hosszabbra nyúltak az ostor pattogtatások, jelezvén, hogy közeleg a kis Jézus.

A házaknál mindig kaptak valamit.

SZÁLLÁSKERESÉS

Az 1993 évtől új szokás jelent meg az Adventi időszakban: a szálláskeresés.

Az Adventban a hívők megbeszélik egymás között, hogy az esti mise után melyik család viszi haza a Szentcsalád képet a templomból. Ezen az estén a család együtt  imádkozik és énekel. Másnap reggelig a háznál marad a kép.

„A esti szentmise végén a pap magasra feltartja a Szentcsalád képét. Közben éneklik a hívek:

Szállást keres a Szentcsalád,

De senki sincs , ki helyet ád,

Nincsen, aki befogadja,

Őt, ki égnek, s földnek ura.

Az idő már későre jár,

A madár is fészkére száll,

Csak a Szent Szűz jár hiába,

Betlehemnek városába.

Legalább ti jó emberek,

Fogadjátok a  kisdedet,

Házatokra boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

Ne sírj, ne sírj Szűz Mária!

Ne menjetek ma sehova,

Szállásunkat mi megosztjuk,

Kis Jézuskát befogadjuk.

Az utolsó versszak éneklése közben odamegy  a soron következő családból az asszony és elveszi a Szentcsalád képet a pap kezéből. Mise végén hazaviszi és este a család együtt imádkozik a kép előtt.”
KARÁCSONY

Ádám, Éva napja – Karácsony vigiliája

december 24.

A karácsony megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, majd karácsonyi énekeket énekeltek.

December 24-e, karácsony vigiliája az ünnep előtti előkészület utolsó napja.

Ezen a napon kisebb gyerekek  bekopogtak a rokonok ajtaján és karácsonyi szent énekekkel kívántak békés ünnepeket. A fiúk a tarisznyájukba, lányok a kosarukba kapták az ajándékokat (almát, diót, mogyorót).

„A következő éneket énekeltem:

              Pásztorok álmotok légyen elég, íme ma született Jézus a  Messiás,

              Betlehemen kívül egy pici jászol az ő helye. Mit ír az Izaiás.

              Mennyetek el szaporán titeket fogad édesanyátok a Szűz Mária,

              Szeplőtelen keblein tifelétek epedve tekint pici drága fia.

              Nosza tehát seregek. Álmokat és gondokat félre tegyük

              Mennyei angyalok szent szavait sziveinkbe vevén oda elsiessünk.

              Mária édesanyánk zokog és fia fázik a durva és kemény hidegen

              Ott körülötte szerényen imádja a pásztorkirály s vele száz idegen.”

Késő este a falu éjjeli őre végig járta a falut és hosszú kürtjén fújt szép karácsonyi énekeket, az egész falu lakosságának boldog karácsonyt kívánva.

E napon szigorú böjt volt. Csak délbe ettek és tésztafélét. Az éjféli mise után lehetett húst enni, kocsonyát, kövesztettet.

Karácsony napján semmit nem lehetett dolgozni, csak az állatokat megetetni. Szentmisére mentek az emberek. Régen reggel 8 órakor a kismise és  10 órakor a nagymise volt. A  kismisére jobbára az asszonyok és a gyerekek, a nagymisére pedig a férfiak mentek.

E napon vendégségbe sem mentek. A család együtt ünnepelt. 

Ma már e szokások közül egyik sem él, az 1970-es évek körül szűntek meg.

István és János napja

december 26-27.

December 26-án, karácsony másnapján az egyház Szent István első vértanút ünnepli. A falu hívő népe templomba ment. Senki nem dolgozott.

E napon a legények régi gyökerű imádságos köszöntőt mondtak István vagy János nevű rokonaiknak, barátaiknak:

„Ez örvendetes estét Isten megengedte érnünk. Többször is hogy megérhesse, kívánjuk Istentől, hogy Szent István (vagy Szent János) patrónusa, kinek nevét viseli, mentse meg minden veszélytől, ha őt híven tiszteli. Egészséggel, békességgel, víg napokkal megáldja, hervadhatlan koronával magát a Mennybe várja. Mink is áldást, békességet, sok szerencsét kívánunk, a köszöntést elvégeztük, jó éjszakát kívánunk!”

Az ünnepelt megkínálta a köszöntőket itallal, vagy pénzt kaptak.

A fenti köszöntőre a faluban már nem emlékeznek, valószínűleg ez a szokás az 1900-as évek elején szűnt meg.

Régi szokás volt még, hogy az együtt vigadók az utolsó pohár bor elfogyasztása előtt  ezt mondták:

„Igyuk meg Szent János áldását!” 

Ez azt jelenti, hogy legközelebb is jó egészségbe találkozzanak egymással.

Aprószentek napja

december 28.

Heródes parancsára a gyermek Jézus keresésekor megöletett kisdedek szenvedéseit jelképezi ez a nap. Megvesszőzték a lányokat, szerencsekívánó, egészségvarázsló mondókákat mondtak.

A faluban a vesszőzésre emlékeznek, de a szövegére nem.

„Vékony vesszőből, csádéból (erősebb nád szerű növény) font ötágú vesszővel veregették a lányokat.”
      

Szilveszter - Újév

december 31.- január 1.

Az 1582 évi naptárreform  óta  naptári év vége és az új év kezdetét jelenti.

Szilveszteri és újévi szokások és hiedelmek  a szerencse elővarázslására, biztosítására, a várható bajok elűzésére, a gonosz lélek távol tartására irányultak.

Szilveszter este a templomba hálaadást tartottak. Bálba, mulatozni csak a hálaadás után mehettek az emberek.

A hálaadás után a templom harangjai egyszerre megszólaltak. Búcsúztatták az óévet.

Ezt a hagyományt a mai napig megtartják.

A hálaadás előtt is és után az 1960-as évekig egész éjjel  a bakter és a pásztorok  köszöntötték a lakosságot.

A bakter minden óra ütésre más és más szöveget tudott mondani. E szövegekre már senki sem emlékszik. Házról házra járt. A jó kívánságok után a gazda borral, pálinkával megkínálta és ajándékba szalonnát, kolbászt vagy pár fillért adott neki.

Szilveszter éjjelén a lányok a férjet jósló gombócot főzték. „Kilenc papírszelet közül, nyolcra fiúk neveit írták fel, a kilencediket üresen maradt. Meggyúrták gombócot és mindegyikbe egy papírszeletet tettek. A lobogó forró vízbe belerakták őket és lesték, melyik jön föl leghamarább. Ezt kihalászták és felvágták. Ha viszont az üres papíros dobódott föl elsőnek, ez szomorú hírt jósolt, hogy az új esztendőben még nem lesz kézfogó vagy lakodalom.”

Újév első látogatójának is férfinak kellett lenni, mert az szerencsét hoz. Még ma is van család, ahol e szokás él. A férfi korán átmegy a szomszédjához, hogy férfi érkezzen elsőnek és ne asszony vagy lány.

E napon munkatilalom volt.

Nem volt szabad baromfihúst enni, mert a baromfi elkaparja a szerencsét. Disznóhúst ettek, mert az előtúrja a szerencsét. E szokás még ma is sok háznál megtalálható.
 

2. BOLDOGASSZONY HAVA

 Vízkereszt - Háromkirályozás

január 6.

Január 6. a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdőnapja.

Legismertebb szokásai:

- vízszentelés,

- házszentelés

- háromkirályozás.

Vízkereszt napján a pap a misén megtartotta vízszentelés szertartását. A szenteltvízből mindenki vihetett haza. Szerepe volt az ördög elűzésében, gyógyító cselekményekben.

„Ha valaki haldoklott,  szentelt vízbe fenyőágat vagy puspángot mártottak és ezzel szentelték körbe, hogy az ördögöt elűzzék.”

E napon történt az újonnan épült házak megszentelése is. A pap  két ministránssal kiment a házhoz és megáldotta a házat és benne lakókat. Megszentelt krétával a bejárati ajtóra felírta az évszámot és a Háromkirályok nevének kezdőbetűit: 19+G+M+B+53

Úgy vélték, hogy e felirat megvédi a házat a villámcsapástól.

Amikor Jézus a júdeai betlehemben megszületett, napkeleti bölcsek érkeztek hódolatukat kifejezni az újszülöttnek. Innen ered a január 6-i háromkirályozás.

9-10 éves fiúk jártak köszönteni. Fejükön süveg volt, az egyik fiú kezében kiugratható csillag.

A háromkirályozás szövegére így emlékeznek a faluban:

Beköszöntek:

-Háromkirályokat járunk, bejöhetünk-e?

-Igen.

-Dicsértessék a Jézus Krisztus!

-Háromkirályok napján, országunk nagy istápján, dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel.

- Kérjétek Szűz Máriát, kérje az ő szent Fiát, hogy bennünket megtartson az       ellenség ne ártson!

Szép jelen, szép csillag ….

Almát, diót, két-három féle ajándékot kaptak.

Ez a szokás a 60-as évek végén szűnt meg.