December 13-án, Luca napján nemcsak a boszorkányok ideje jött el, hanem a nőké is. A hagyomány szerint ezen a napon az asszonyoknak tilos dolgozniuk.

A néphiedelem szerint ez a nap kiválóan alkalmas termékenységvarázslásra, házasság-, halál- és időjóslásra. A Luca-naphoz kapcsolódó misztikus elképzeléseinket tovább fokozza, hogy ekkor kezdődött a karácsonyi éjféli miséig tartó boszorkányjáró időszak, a „lucatizenketted”.

Nem véletlenül kötődik annyi sötét képzet december 13-hoz, hiszen a Gergely-féle naptárreform (1582) előtt ez volt az év legrövidebb napja és a leghosszabb éjszakája, egyúttal a téli napforduló kezdőpontja. Természetes, hogy az év legsötétebb napján hatalmas erőt tulajdonítanak a rontó-bontó hatalmaknak. A római katolikus egyház által ekkor ünnepelt Szent Lucia neve is a napfordulóhoz kapcsolódik, hiszen a lux, fény szóval hozható összefüggésbe.

Az előd: Lucia

Szent Lucia Magyarországon nem tartozott a legnépszerűbb női szentek közé. A római katolikus hagyomány szerint Szent Lucia ókeresztény mártír, aki előkelő szicíliai családból származott. Édesanyja vérfolyásos betegségben szenvedett, és a gyógyulás reményében meglátogatta Szent Ágota sírját. Az útra leányát is magával vitte, akinek a sírnál töltött éjszakán Szent Ágota megjelent, és elmondta, hogy Lucia Jézus Krisztus menyasszonya.
A leány felvette a keresztséget, és szüzességet fogadott. Pogány vőlegénye sehogy sem akart belenyugodni Lucia döntésébe, ezért feljelentette.
A fejedelem először pogány áldozat bemutatására próbálta kényszeríteni a tévelygőt, de kudarcot vallott. Ezek után bordélyházba hurcoltatta volna Luciát, de öt iga barommal sem sikerült. Büntetésből máglyára vetették, a lángok között is kínozták, de szenvedései csak akkor értek véget, amikor imáját befejezte.

Vétkes, aki dolgozik

A Luca-napi magyar hiedelmek egy momentummal kapcsolódnak Szent Lucia legendájához. A kiskanizsaiak szerint a szűz szemét tűvel szúrták ki, ezért ezen a napon nem szabad varrni. Egyébként Luca napja az egész magyar nyelvterületen női dologtiltó napnak számított. Fonni, varrni tilos volt, mert ellenkező esetben bevarrták volna a tyúkok fenekét. Viszont ajánlatos volt babot vagy ruhát fejteni, hogy kifejtsék a tyúkokból a tojást. Tilalmas dolognak számított a kenyérsütés, egy borsodi eredetmagyarázó monda szerint a sütő asszony gyermekét Luca be akarta dobni a kemencébe. A mosás hasonlóan kivívhatta Luca haragját: egy Hont megyei monda szerint a vétkező asszony kővé vált, egy somogyi elbeszélés szerint pedig Luca leforrázta a túlbuzgó vénlányt.

Praktikus varázslatok

Luca napja jó alkalom volt, hogy az asszonyok mindenféle praktikával biztosítsák tyúkjaik szaporaságát, tojáshozamát. A tilalmak mellett földre tett abroncsba szórták a baromfieledelt, hogy a szárnyasok ne kóboroljanak el, egy helyre rakják tojásaikat. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie ezen a napon, hogy a kotlós jó ülős legyen. A kakasokkal pedig erőset, fokhagymát vagy borsot etettek, hogy jobban fussanak a tyúkok után.

A Dunántúlon a közelmúltig élő szokás volt a Luca napi „kotyolás”. Fiúbandák házról házra járva mondták el köszöntőjüket, szalmával, fával „megvarázsolták” a tyúkokat, hogy egész évben tojjanak. A házigazda ajándékkal viszonozta a „Luca-Luca kitty-kotty!” kezdetű köszöntőt.
Az aprójószág termékenységvarázslása mellett a következő év termésének jóslását szolgálta a Luca-napon elvetett „lucabúza”, amely ha karácsonyra kihajtott, a következő évben jó termésre lehetett számítani.

Luca-napi jóslás

Luca és a karácsony közötti időszakhoz több időjárásjósló szokás is kötődik. Ekkor készült a híres „lucakalendárium”, amikor a két nevezetes dátum közötti tizenkét nap időjárását megfigyelve következtettek az elkövetkezendő tizenkét hónap meteorológiai eseményeire. Sokan ismerik még a „hagymakalendáriumot” is: tizenkét hagymahéjba sót tettek, amelyik átnedvesedett, abban a hónapban sok csapadékot vártak. Hasonló szokás volt, hogy 12 dióhéjba vizet öntöttek, a kiszáradt dió száraz hónapot jelentett.

A „lucapogácsát” is a jövő kifürkészése érdekében sütötték. A pogácsába annyi tollat szúrtak, ahány tagja volt a családnak, s úgy tartották, akié megperzselődött, a következő évben meghal. Máshol cédulára írt férfineveket sütöttek a pogácsába, hogy megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. Ugyanígy cédulát helyeztek a gombócba, amelyik főzés közben a legelőször feljött, olyan nevű férjre számíthatott a leány. Egyébként házasságjósló eljárások százai kapcsolódtak Luca napjához. Közismert eszköznek számított az alma. Ilyenkor a lány beleharapott egy almába, majd karácsony este kiállt a kapuba, és ott folytatta. Olyan nevű férjet várt, aki éppen arra járt.

Félelem és reszketés

A sok jóslás, varázslás mellett Luca napját gonoszjáró napnak tartották, minden ép eszű ember védekezett a boszorkányok rontása ellen. Az istállók ajtajára keresztet rajzoltak, fokhagymával bedörzsölték. Saját maguk védelme érdekében lefekvés előtt fokhagymát ettek, sőt a félősebbek párnájuk alá is fokhagymát tettek.
A „lucaszék” faragásához is ezen a napon kezdtek hozzá. Tizenkét napon keresztül készítették, tizenkétféle fából, vasszeg felhasználása nélkül. Aki volt olyan bátor, és a szentmisén ráállt erre a székre, úrfelmutatáskor megláthatta a boszorkányokat. Utána gyorsan haza kellett szaladni, elégetni a széket. Útközben nem ártott mákot szórni, mert azt felszedegették a boszorkányok, és nem érték utol a vállalkozó szellemű kíváncsiskodót.

Ma már nem hiszünk a boszorkányokban, és a véletlenre bízzuk, ki lesz a jövendőbelink. A modern technika vívmányaként diplomás meteorológusok műholdas felvételek alapján jósolják meg az időjárást. Az asszonyok dolgoznak, és munkaadóik nem biztos, hogy lelkesednének a női dologtiltó napok hallatán. Próbáld ki!