Legfontosabb a vízutánpótlás, főleg hosszú szárazság idején, mind a gyep, mind pedig a cserjék részére. Ha nem akarunk ezzel naponta hosszú időt eltölteni (van, aki szeret tömlővel öntözni), akár már a kész, szépen beállt kertünkbe is telepíthatünk automata öntözőrendszert. A kisebb túrások nyoma, amelyek

mentén a csöveket fektetik, pár nap alatt eltűnik.
E rendszerrel, nem csak időt takaríthatunk meg, hanem vizet is, nem is beszélve a csatornadíjról, mivel sok helyen akkor adnak csak engedményt, ha automata öntözés biztosítja a vízutánpótlást. Külön vízóra méri ugyanis a kilocsolt víz mennyiségét, ami után természetesen nem kell kifizetni a csatornadíjat.

Ahhoz, hogy szép, ápolt gyepünk legyen, gyakran kell nyírjuk (minimum hetente egyszer). Az angol gyep is azért olyan gyönyörű, mert sok nedvességet kap, és mert évszázadok óta rendszeresen nyírják.
Cserjéinkkel túl sok dolgunk nincs, kivált, ha beállt kertről van szó, a fiatal telepítést azonban gyommentesen kell tartani, nehogy elszívják a vizet.
A kertben jól mutatnak a formára (gömb, párna alak) nyírt bokrok, ami azonban rendszeres gondozást, utána nyírást jelent. A metszésről itt és most csak annyit (korábban már részletesen foglalkoztunk vele), hogy az elvirágzott szárrészeket nem kell feltétlenül levágni. Ha fiatalítani szeretnénk cserjéinket, a nyáron virágzó cserjék esetén kora tavasszal, míg a tavaszi virágzásúakat közvetlenül elvirágzás után metsszük meg.

Egy kert akkor mutat igazán, ha sok virág nyílik benne. Ezt nem csak az évelőfoltokkal érhetjük el, hanem ha egy-egy foltba egynyári virágokat is ültetünk, ezek ugyanis egész nyáron díszítenek, ellentétben az évelőkkel, amelyek csak rövidebb ideig nyílnak. Ezek sem igényelnek különösebb gondozást, mint öntözést, illetve az elvirágzott szárrészek eltávolítását, így mindig csak szép, egészséges virágokat látunk.

........................................................................................................................

KERTI ELFOGLALTSÁGUNK JÚLIUSBAN

1.) A kertben a legfontosabb munkák az öntözés, a talajlazítás és a gyomirtás. Kártevő rovarok ellen szisztematikus szerekkel csak este permetezzünk a hasznos rovarok védelme érdekében. Az almát és a körtét esetleg monília ellen kell permetezni. A száraz, elhalt ágakat a fákról és a cserjékről vágjuk le. A rózsák alá ültetett, tartósan virágzó növényeknek adjunk speciális trágyát. A cikláment, a császárkoronát és a fehér liliomot most kell ültetni. A magas évelőket az időjárás okozta törés és megdőlés ellen védjük (kössük össze vagy növénytámaszt szúrjunk le). A dáliák oldalhajtásait törjük le, ha azt akarjuk, hogy nagy virágok fejlődjenek. A kétéves virágok ( mályva, gyűszűvirág, harangvirág, nefelejcs, ökörfarkkoró, árvácska, százszorszép stb.) szabadba vethetők. A salotta és a póréhagymát szedhetjük. A halványító zeller lombját össze kell kötni. A fodroskel és más téli káposztaféle palántázása most időszerű. A szárazvirágokat és a díszfüveket -amelyeket a szárazkötészetben alkalmazzunk - most kezdhetjük szedni és szárítani.


2.) Rendszeresen nyírjuk a füvet a nyári időszaknak megfelelő magasságban. Szárazságban öntözzünk, és gereblyézzünk, mint júniusban. Ha hirtelen feltűnik például a gyermekláncfű vagy a cickafark, permetezzük le legalább két aktív hatóanyagot tartalmazó szelektív gyomirtó szerrel. A július talán kissé késő a maximális hatáshoz, de ezeket a gyomokat sohasem szabad elhanyagolni. A nyári szabadság gondot okozhat, hosszabb távollét esetén, ha lehet bízzunk meg valakit a fűnyírással.

......................................................................................................................

A július már meleg nyári hónap, ezek szerint alakulnak ilyenkor a kerti teendők is. A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők. A cseresznye szedésekor ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb vesszőrészt szakítsunk le a gyümölccsel, mert egyébként sok értékes, a jövő évi termést adó termőrészt te szünk tönkre. Szedés után a fák és a bokrok alatti hulladékot mély kapálással forgassuk a talajba, vagy összegyűjtve ássuk el. A már négyéves szamócatöveket a termés leszedése után tépjük fel gyökerestől és a helyüket ássuk fel. Rövid tenyészidejű zöldségféléket, például karalábét, vagy fürtös uborkát termelhetünk az eper helyén.

A termés nélkül maradt őszibarack hajtásokat is legjobb ilyenkor levágni. A szőlőnél a harmadik kötözésre is sor kerülhet. A hónaljhajtások és a támasztékon jóval túlnyúló hajtásrészek korrigálására is fordítsunk gondot. A hajtások négy-öt araszszal legyenek csak magasabbak, mint a támaszték. A kötözéskor csípjük vissza a levélhónaljakban előtört oldalhajtásokat a második levelük felett és a fürtöket tartó hajtásokat a negyedik-ötödik levelüknél. A szükség szerint végzett növényvédő permetezést pedig kapcsoljuk össze Wuxal lombtrágyázással. (0,2-0,4%-os töménységű lombtrágya-szert használjunk 2-3 alkalommal) A lombtrágya-szerrel kevert permetlé növeli a gyümölcstermő növények fejlődését és terméshozamát is.

A veteményesben, ha eddig elmaradt, pótoljuk a futóbab és a folytonnövő paradicsom karózását. A paradicsomtöveket vissza vághatjuk harmadik-negyedik fürtjük felett, mert akkor nagyobbak lesznek bogyóik. Termés nélküli oldalhajtásaikat se hagyjuk meg. Még mindig vethető, akár a már letermett növények helyébe a vajbab, az uborka, az őszi retek, a spárgatök és a cékla.

A virágok elnyílás utáni eltávolítására is szakítsunk időt. Ne tűrjük meg a pusztulásnak indult növényrészeket, mert további pusztulások kiindulópontjai lehetnek.

Most még segíthetünk azon a gyakori bajon, hogy fenyőfacsemeténk csúcsa valamilyen okból nem fejlődik. A legegyszerűbb, ha a csúcs alatt levő oldalhajtások közül az erre legalkalmasabbat óvatosan a csúcs helyébe hajtjuk és ebben a helyzetben kikötjük egy kis lécdarabhoz, amit a törzshöz kötözünk. A lombhullató fák elpusztult csúcsrésze helyett természetesen ugyanúgy nevelhetünk új csúcsot.

Leggyakoribb feladatunk az öntözés. Az a legfontosabb, hogy elegendő vizet kapjanak a növények. A jó öntözés biztos jele, ha már nem szivárog be gyorsan a víz, hanem néhány pillanatra megmarad a felszínen, s ha a beszivárgás után megint megöntözzük a növényt, akkor a víz már megáll a földfelszínen. Az ide-oda csapongó felületes öntözés, kevés vízzel többet árthat, mint amennyit használ. Arra is ügyeljünk, hogy a szokással ellentétben a fák és bokrok alatt lévő növényeket is alaposan öntözzük meg, hiszen itt rajtuk kívül a fák és bokrok is fogyasztják a vizet. Ne sajnáljuk a fáradságot és amennyiben csak lehet, a terebélyes bokrok és fák lombozatára is juttassunk az öntözővízből. A tápanyagigényes növények öntözését pedig összekapcsolhatjuk a vízben oldódó nitrogén és kálium műtrágyák legfeljebb két-három ezrelékes oldatának használatával. A gyepnyírást is ismételjük meg, valahányszor meghaladta a fűszálak magassága a nyolc-tíz centimétert.

AUGUSZTUS

Az augusztus még igazi nyári hónap. A különféle termésbegyűjtések mellett azonban olyan fontos kerti tennivalók is adódnak, amelyek a későbbiekre ugyancsak jelentős kihatással lesznek.

A még ezután termést érlelő almák, körték esetében a gyümölcsök súlyával láthatóan túlterhelt ágakat támasszuk alá, nehogy lehasadjanak. Ha eddig elmaradt volna, még lekötözhetők vízszintest megközelítő helyzetbe, az ezt igénylő sövény és termőkaros vagy karcsú orsó formára nevelt fák hajtásai. Amennyiben túl sok a hajtás, akkor néhány már most tőből eltávolítható. Ha nem vagyunk biztosak a levágás helyességében, ehelyett csupán megcsavarhatók a tengelyük körül, amíg megroppannak, mert ettől is azután berakódhatnak termőrügyekkel, illetve erős továbbnövekedés helyett, termőkké válhatnak.

Le kell metszeni a letermett málnavesszőket is, valamint az egyéb gyümölcstermő bokrok bármilyen okból pusztulásnak indult részeit. A koros gyümölcsfák ágain, törzsén megjelenő, erősen felfelé törő úgynevezett vízhajtásokat is tőben le szokás vágni, azok kivételével, amelyek az elpusztult, hiányzó részek pótlásához továbbnevelésre kínálkoznak. A gyümölcstermő növények ilyenkor még csak legfeljebb két-három ezrelékes töménységű lombtrágyázást kapjanak tápanyag-kiegészítésként és ezt is csupán egy-két alkalommal. Náluk az öntözést is be kell fejezni, hogy a hajtásaik időben, jól beérjenek. Elgyomosodniuk viszont, továbbra sem szabad.

A szőlőtőkék főhajtásait és öt-hat leveles oldalhajtásait ilyenkor vissza szokás csípni és ez szükség esetén megismételhető. A hónaljhajtások ismételt kurtításán és a támasztékon túlnyúló hajtásrészek levágásán kívül, leszedhetők azok a levelek is, amelyek túlságosan beárnyékolják a fürtöket. Ez egyféle megelőző növényvédelmi eljárás is, a fürtpusztító gombás betegségek ellen. Ugyanezért a már rothadásnak indult fürtrészek is kicsipdeshetők hegyes ollóval, mielőtt tovább fertőznének. Érdemes időt szánni a fürtök túl sűrű bogyóállományának megritkítására is, kiváltképpen a tömött fürtű csemegeszőlő fajtáknál. A bogyók zsendülésekor, vagyis amikor kezdenek színeződni, elérkezik az utolsó kapálás ideje is. Az öntözést ilyenkor már ugyancsak be kell fejezni.

A veteményesben most még vethető cékla- és spenótmag, más, már letermett növény helyébe is. Hasonlóképpen, akár másodterménynek, újravethető borsó, fejessaláta is, őszi fogyasztásra. Kapálni már nem szükséges azoknak a veteményeknek a talaját, amelyek levelei elborították a talajfelszínt, de időnként még közülük is kihúzgálhatók kézzel az elhatalmasodó gyomok. A paradicsomnál és a paprikánál továbbra is a rendszeres, legalább tíznaponkénti szedéssel segíthető elő további termés kifejlődése. Ha szükséges, a hónap végéig még öntözhetők és tápoldatozhatók a zöldségnövények.

A virágoskertben már elvirágzott évelő virágok szükségessé váló áttelepítése is megkezdhető, hogy őszig, az ismételt öntözésük mellett, még jól begyökeresedjenek. Az elgyomosodott, sűrűn benőtt sziklakertrész szétszedésére és újratelepítésére is ez az időszak alkalmas. Most szaporíthatók azok az évelő virágok, amelyek már elvirágoztak és többtövűvé váltak, tehát a földből kiemelt tőrészük egyszerűen szétszedhető. Az elvirágzásuk után kell kiszedni a liliomhagymákat is, hogy szaporításukhoz leválaszthassuk oldalukról a sarjhagymákat. Ezek a nagy hagymákkal és az újonnan beszerzettekkel együtt, mielőbb kerüljenek visszaültetésre, a továbbnevelésükhöz alkalmas napos helyen, előzetesen jól fellazított nyirkos talajba, mert ha hosszú ideig éri őket szabad levegő, károsodhatnak.

Ilyenkor lehet megpróbálkozni a bukszus, borostyán és másféle örökzöld cserje, valamint a törpe és kúszórózsák szaporításával is. A kis arasznyi hosszan levágott hajtáscsúcsúk lelevelezett alja, lehetőleg előzetesen gyökereztető hormonporba mártás után, keményre nyomkodott nyirkos homokba eldugványozva, befőttesüveg vagy fóliaborítás alatt többségében jól meggyökereztethető. Továbbneveléshez már jó minőségű földbe kell kiültetni. A nemes rózsatövek és más oltással-szemzéssel szaporított növények tövében előtörő úgynevezett vadhajtásokat, mielőtt megerősödnének, a földből kibontva, lehetőleg közvetlenül az eredési helyüknél le kell vágni.

Az időközben kiszáradt, megritkult gyepfelület ilyenkor pótolható, illetve újítható fel új vetéssel, de az új gyepfelület kialakítására is ez az időszak szokott a legalkalmasabbnak bizonyulni. Ezt követően ugyanis még a tél beálltáig úgy megerősödhet az új vetésű fű, hogy legalább egy nyírást is megérhet. Még a teljes kinyílásuk előtt le kell vágni a sárga cickafark, szalmarózsa szálakat, akárcsak az egyéb szalmavirágok kinyílt virágokkal teli szárrészeit, hogy ezután tízesével összekötve, fejjel lefelé felfüggesztve, száraz, szellős, nem napsütötte helyen, jól megszáradhassanak a későbbi felhasználásukhoz. Az árvácska, a százszorszép és minden más kétnyári virág magját is el kell most már vetni, szabadföldi kis palántanevelő ágyásokba. A korábbi vetés kis növénykéi pedig már kipalántázhatók kiszemelt helyükre továbbgyarapodásuk érdekében, amit még a szükség szerinti öntözés is segítsen.

hoxa.hu