Először a Luca naphoz köthető tradíciók felidézésére és értelmezésére kérte a leendő néprajzkutatót.

- Hogy az adventi időszak bővelkedik népszokásokban, nagy szerepe van annak, hogy a tél beálltával már nemigen dolgoztak az emberek a földeken, ezért jutott idejük ünnepelni - mondja elöljáróban Muntagné Tabajdi Zsuzsanna, néprajz szakos PhD-hallgató. Az egykori szokások közül több ma is eleven, és vannak olyanok, amelyek már szinte teljesen kivesztek.

Részben élő szokás a Luca naphoz (december 13.) kapcsolódó lucázás hagyománya, amelyben valójában háromféle hiedelem és szokás jelent meg (takar). Az egyik a gazdag hiedelemkör, melyek a következő év sikerének megtudakozását célozták. Például az úgynevezett Luca-búza elvetése egy kisebb cserépbe, (majd) karácsonyig figyelték a búza kihajtását, és annak üteméből és szépségéből következtettek a következő évi termés alakulására.

Másik ide köthető elem egy hiedelemalapú cselekvés a kotyolás, amely szintén kapcsolódott a termékenységvarázsláshoz. Ennek során gyerekek jártak körbe, elmondták a "Luca, Luca, kity-koty" kezdetű szöveget, és azt kívánták, hogy bőségesen tojjanak a tyúkok, az állatok szaporák legyenek, a lányoknak legyen kérőjük. A kotyolást a háziak tojással, babbal, szalonnával jutalmazták. Azt tartják, hogy amely gazda házában nem engedett lucázni, ott a tyúkok nem tojtak.

A harmadik egy alakoskodó népszokás szerint Luca napján fehér leplekbe öltözött, arcukat liszttel kifehérítő legények (alakok) jártak körbe a falvakban, ijesztgetve az embereket, elsősorban a gyerekeket és a nőket, a fehérnépet - meséli a lucázás válfajait Muntagné Tabajdi Zsuzsanna.

A Luca naphoz köthető szokások közül a legismertebb a lucaszék faragása. Ekkor állnak neki a lucaszék készítésének is, melynek a karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. Az ülőalkalmatosság sem tartalmazhatott a fán kívül mást, fémet semmiképp. A széket aztán az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.

forrás: infogyor/ma megtudjuk ki is a boszorkány című cikkéből