A bejgli, bármi is legyen az igazság körülötte, rendesen kicsapta a biztosítékot az embereknél. Még egy kis adalék ehhez. A csomagolás, a dísztáska, többe került , mint az a szottyadt bejgli… Természetesen a manager állomány rögtön támadott, hogy nem tudnak értékelni semmit. Ezzel még a kívülállók egyet is értenének, ha a managerek nem luxusvacsorán vettek volna részt, ha az ő zsebüket nem tömték volna ki, és akadtak szép számmal, akik csúcskategóriás telefonokat kaptak ajándékba. Ez volt az a pont, ahol mindenki befékezett, és igen nehezen lehet őket tisztes munkavégzésre fogni. Mindenki tisztában volt vele, hogy telefonok ezreit semmisítették meg, mert nem tudták eladni. Miért nem osztották szét a dolgozók közt? Kicsinyesek és a végletekig lenézőek ezek a felső oktatásból szabadult HR csökevények. A very human jegyében, sok a hithű lovag, aki arra hivatkozik, hogy emelték a béreket, a cafetéria összegét. Ez roppant kevés ahhoz, hogy valamit emberinek mondhassunk. A béremelés pofára ment, sokan 1.5%-nál nem kaptak többet, 100000-nél ugye ez alig 1500 Ft…A cafetéria jó, hogy van, mert az sok helyütt nincs, de a dolgozó NEM ettől fogja egy munkahelyen jól érezni magát.
Bűnözők, ez a szó sokat van emlegetve. Külföldön, és itt Angliára gondolok, mert azt ismerem, az employer agency-k kissé más módon működnek, mint itt. Hol van még olyan, ahol minimum 6 különböző bedolgozó cég emberei munkálkodnak? Szerintem nemigen tudnék mutatni még egyet. Ezt az az érdekes jelenség okozza, hogy ahány befolyásos csúcsmanager van, annyiféle ilyen pénzszipolyozás létezik. Mindegyik kiskirály a saját érdekeltségébe tartozó céget protezsálta be a Nokiába. Az adott csoportvezető pedig képtelen őket irányítani, tekintve, hogy fegyelmit ezeknek az ’avataroknak’( a kék köpenyük miatt hívják őket avataroknak ) nem adhatnak, mert azt a műszakvezetőnek, és a bedolgozó cég műszakvezetőjének is jóvá kell hagynia. Olyan, mint egy bírósági eljárás, csak kicsiben. Így jó részük fegyelmezhetetlen. Oktatni őket szinte felesleges, egy részüket nem érdekli semmi, másik részük meg totál alkalmatlan mindennemű munkavégzésre. A kivételek meg persze mért dolgozzanak másik két ember helyett? Ez a káosz megoldható volna, de mintha egyik manager sem akarna tenni semmit ez ellen…

Az emberi tényezők ellen nem tesznek semmit, az még hagyján. Ezeknek az ún. vezetőknek sokkal nagyobb bűnük is van. Feladatuk volna a tisztességes munkafeltételek megteremtése. Ez az a pont, amit sokan kevernek, és tévesen ítélnek meg. Az operátorokat nem érdekli az ingyen busz és az ingyen kaja ( ennek minőségével később foglalkozom ). Az sokkal jobban izgatja őket mikor pihenhetnek, mikor van szünet. 12 órát ácsorogni nem kis teljesítmény. A katonai őrséget is két óránként lecserélik….

A cinikus manager duma pedig az, hogy bányában is állni kell. Na igen, és egy egész sereg hely van, ami természeténél fogva rosszabb feltételekkel működik. Így igaz, de a Nokia nem bánya és nem kőműves munka.
Precíz mikroelektronikai tevékenység, amit sokszor nagyító alatt végeznek. Épp ezért ilyen munkákkal összehasonlítani egyszerűen cinikusan pofátlan dolog. Ezek az emberek, ahogy felszállnak a buszra műszak végén, azonnal el is alszanak. Minden téren kimerültek. Fizikailag a sok állás miatt, ezt nem is kell részleteznem. Szellemileg pedig…. Szörnyű mi megy.
A nem megfelelő alkatrészek, nem illeszkedő burkolatok, silány minőségű csavarok, gyenge műanyagok, mérethibás tételek sokasága, elektromosan hibás kütyük és még sorolhatnám, egekbe emelik a gyár igen fontosnak tartott MFR-jét ( ez a hibaszázalékot jelöli). Erre pedig harapnak a csoportvezetők. Sokuk már nem is nagyon tud emberi módon reagálni, mert ő az, akit eme magasan kvalifikált managerek szőnyeg szélére állítanak.
A Nokiában a csoportvezetőknek van talán a legtöbb fegyelmije, ezért egy idő után már nem képesek normálisan reagálni. Azt mondják a csoportveztő az, akit mindenki rugdoshat. A managerek az eredmények miatt, az operátorok az ügyes bajos dolgaik miatt. Ezek egy része, és még jó néhányan, akik az utóbbi egy évben elmentek a cégtől, más beosztásból is(!), rászoktak a nyugtatókra. Persze köztük is akad szép számmal olyan, akik a belső kiskirályok minden óhaját lesik, és végrehajtanak bármit, legyen az akármilyen alattomos dolog. Ezek pedig az egyszeri operátoron csapódnak le. Ki így, ki úgy kezeli ezeket az élethelyzeteket, de legtöbbjük befásul, és csak azon van, hogy leteljen a műszak.
Belső mondás úgy tartja, hogy az összes Nokia gyár közül messze a komáromiban van a legtöbb munkautasítás. Ez sajnos igaz. Ezek nem a munkavégzés elősegítésére születtek, hanem ez alapján tudnak kitenni, lefokozni bárkit a cégnél. A finnek másképp intézik a dolgaikat, ők egy adott probléma gyökerét keresik, mik vezettek oda, hogy valamiből egyáltalán probléma lehessen. Ezzel szemben a mi managereink, akik javarészt a komcsi ideológiai rendszerben szocializálódtak, azt nézik ki lehet a bűnbak. Ez a tény is önmagában pozícióharcokhoz vezet, viszont ezzel a bűnös mentalitással kigáncsolnak minden pozitív kezdeményezést, és a saját pecsenyéjük sütögetése mellett, a másikra mutogatnak. Miért állítom ezt? Nem egyszer futottam bele egymásnak ellentmondó ’munkautikba’, és ha ezt szóvá tettem, vagy tettük, azonnal támadtak, nem a problémát kezelték. Nem vagy ’csapatjátékos’, ellenzed a változásokat, minden managerdumát felhoztak, csak épp nem támogattak senkit, nem segítettek a probléma megoldásában. Ellenben azonnal tudtak szépen fogalmazott levelekben másra lőcsölni minden gondot. Ezt ők eszkalációnak hívják. Én alkalmatlanságnak. Tessék, a probléma kezelve a’ la Hungarian Nokia. Ez pedig kihat a termékekre is. Messze a komáromi gyár küszködik a legtöbb blokkolt tétellel, ami a raktárban porosodik! Csoda, ha ezek után egyre másra születnek a régi megbízható, strapabíró, minőségi Nokia telefonokat visszasíró tesztírások szakmai oldalakon? Engem nem lep meg, és más senkit sem, akik időközben elmentek a cégtől, vagy kirakták őket.
Nehezen kezelhetőnek, rossz természetű embernek bélyegeznek mindenkit, akik végeznék a rájuk bízott feladatot. A legnagyobb fejetlenség a JRE nevű folyamat körül alakult ki, kiderült, hogy ezt a módszert a többi Nokia gyár be sem vezette! Viszont a hibákat számon kérték az embereken. Egy bizonyos vezető, aki ma a kolozsvári gyárban van, azt találta mondani, hogy ilyen szemétdombot még nem látott, mint ami Komáromban van. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a globális nehézségek, és a váltások miatt a többi Nokia gyárnak sem egyszerű a helyzete. A komáromi gyáré viszont siralmas.

A managerek pozícióharcai felemésztik a gyárat. Széthúzás, a gondok tologatása, csakis a felső vezetés bűne. Semmit nem tudnak megoldani, erejüket a másik kicsinálására fecsérlik el. Kimutatható eredményt nem tudnak felmutatni, selejt és MFR problémát, blokkolt készletet annál többet. Sokakat érdekelne, hogy ez a lufi mikor pukkad ki. Nem önös érdek, hanem a jelenleg is ott dolgozó sok száz ember sorsa a lényeg.

Itt meg kell állnunk néhány szóra. Felvetődik a kérdés, hogy van e szakszervezet, és ha van, mért nem tesz semmit? Az a meglátásom, és ezt döntse el mindenki magának, hogy az a szakszervezet nem fog a kenyéradó gazdájával szembe menni, amelyik ugyanonnan kapja a fizetését. Soha nem kérdezték meg a dolgozók véleményét a timebankről, és semmi másról, ami az ő sorsukat érinti. Csak egyoldalúlag tárgyaltak a felső vezetéssel a kollektív szerződésről, meg megannyi dologról. A szakszervezet egyfajta villámhárító, ami csak azért van, hogy a Nokiát megvédje az esetleges munkaügyi perektől és egyéb bonyodalmaktól. Be kell látni, hogy ez a villámhárító elég jól működik….

Egy volt Nokia dolgozó. (folytatjuk)