A magyar munkaerő piacon kialakult általánosan jellemző helyzetet boncolgató olvasói levél harmadik, befejező része.

Az eddigiek fényében sokak fejében megfordulhat a gondolat, hogy ellenszenv alakult ki a bedolgozókkal szemben. Ez nem így van, bár előfordulnak súrlódások. A bedolgozók azon részének, akik tisztességesen végzi a dolgát, tanulni is hajlandó, kijár a tisztelet. A személyi kérdéseket lezárnám, bár bőven volna még mit írni róla.

Sokkal izgalmasabb, hogy rövid idő leforgása alatt enyhén szólva is sok bombariadó volt a gyárban. Ezeknek ilyen-olyan okain kívül, meg persze amit tálaltak, mindben volt valami közös. A riadók utáni leltárok, szinte kivétel nélkül mínuszt mutattak ki. A managerek intézkedése mindössze kimerült abban, hogy a biztonsági szolgálatot utasították a csomagok ki és be történő átvizsgálására. Na persze a dolgozók vegzálása nem maradt el, néhány marék elszórt ( megjegyzendő: ezek értéke sem lebecsülendő ) kamera és pár LCD kijelző alapján. A médiában elhíresült kamionrablási kísérlet is csak úgy lett volna kivitelezhető, hogy egy bennfentestől tudniuk kellett a kocsi útvonalát. Az is érdekes, hogy azóta, mióta egymást érték a riadók szokatlan csend lett. Nem tudom most mi van, mert ugye az akkori riadók sem kaptak nagy nyilvánosságot. Az is furcsa, hogy igen sok kártyafüggetlen telefon került Szlovákiába, nyilván azért oda, mert ott a vevőben fel sem merül, hogy esetleg lopott lehet. Ezért nem is nyomoznak, ill. nyomoztak utána. ( kíváncsiak voltunk, átmentünk és megnéztük. Tudjuk mit keressünk, és 10-ből 4 magyar gyártású volt..) Egyszerű volna eldönteni, néhány bekért telefon adataiból kiderülne mikor gyártották, és az a darab eladásra került e, vagy a gyárból származik….
Ezeket sem vizsgálta soha senki. Vajon miért?

Az emberek jó közérzetét, nem a munkájukért kapott bér, vagy cafetéria teszi csak teljessé. A gyárnak saját takarítói voltak, míg nem ezt is átvette az Eurest nevű cég. Ez azért baj, mert az azt követő időkben a wc-k állapota sokat zuhant. Hiányzó tisztítószerek, fel nem töltött wc-papír tartók, oda vezettek, hogy az ember undorral lép egy-egy wc ajtaján. Sajnos akadnak olyan dolgozók, még a kvalifikáltabb körökből is, akik vajmi keveset adnak a higiéniára. Ez egy ilyen létszámú cégnél mondanom sem kell miféle veszélyeket rejt magában.

Unatkozó takarító viszont nem egy van.
A kaja. A minősége, a mennyisége, az utóbbi két- három évben nagyot zuhant. Sokszor fura zöld árnyalatban pompázó virsli, zsírban tocsogó kolbász, nyálkás parízer, és sorolhatnám a kritikán aluli reggeliket. A húst nélkülöző húsleves, fura állagú krémlevesnek gúnyolt valamik, sok esetben ezer százalék, hogy már lejárt szavatosságú alapanyagokból főzött förmedvények, rengeteg hasmenéses panaszt okoztak. Na persze ÁNTSZ vizsgálat nem lehetséges, mert ugye előre be kell jelenteni az érkezést…. Nem tudom javítottak e ezen állapotokon azóta, egy biztos, évekkel korábban kategóriákkal jobb volt az étkezés. A nevetséges megelégedettségi papírok nem relevánsak. Ugyanis ingyen kávé jár a kitöltésért… A rossz vélemények pedig valami fiókban, vagy kukában végzik. Felelőse természetesen ezeknek sincs.

A létszámot burkoltan csökkentik. Nem nagyon veszik emberszámba a bedolgozókat, a korábban említettek miatt ők bármikor elküldhetők, behívhatók. Persze a sajtóban szépen hangzott, hogy létszámot nem épít le a gyár. Sajátot nem is. Viszont ez így nem igaz. A finnek által felállított értékrendszer alapján történt szerződéskötések, igencsak megnehezítik egy Nokiás dolgozó elküldését. Amennyiben a munkájába nem bírtak belekötni, gyakorlatilag kirúghatatlanná vált az adott ember. Erre jó magyar manageri találékonyság igen széles skálán mozgó eszköztárat dolgozott ki, hogyan is lehet egy embert úgy megtörni, hogy önként távozzon az állásából. Ezért akár évekig tartó sanyargatás vette kezdetét, aminek egyenes következménye volt, hogy sok kulcsember, a szakma kiválóságai sorban mondtak fel 5-10 év után. Ezek jó része persze sosem állt be a bégetők sorába. Szerettek a Nokiában dolgozni, mégis undorral távoztak ennyi idő után.

A tanulsága eme hosszúra nyúlt írásnak az, hogy nem feltétlen szép az, ami annak látszik. Csúnya dolgokat tehetnek munkavállalókkal, kihasználva azt, hogy a hivatali szervek csak úgy nem tudnak belső ellenőrzést tartani. Kihasználják kiszolgáltatottságunkat, mert a gyerekeinknek enni kell, és a számlák kéretlenül is jönnek. Aki egyszer egy ilyen hasonló multi igájába áll be, az gyakorlatilag a belső kiskirályok rabszolgája lesz. Ez ellen három dolgot tehet. Vagy beáll a sorba, és cinkosuk lesz, vagy megszökik és örül, hogy már nincs ott, vagy fellázad az ilyenek ellen. Biztos lesznek támadók, akik bérkommentben fogják az írás igazságtartalmát támadni, esetleg félig elismerni a történéseket, de ha azt mondják, hogy ez olaj a tűzre, akkor ott tényleg baj van. Gondolkozzunk, nézzük meg mit miért íratnak alá az emberrel, és döntsük el akarjuk e. Megelégedettségi mutatókban pedig már az ott dolgozók, és a régiek, sem hisznek. Ezeket, mint annyi mindent az országban, meg lehet venni. Ha másért nem is, de ezzel elkerülik a hivatali, és bírósági vizsgálódásokat. Mindez persze szerintük teljesen emberi.

A rabszolgatartás régi/új formája ez, és szerintem üldözendő. Very human…

Egy volt Nokia dolgozó.

(Olvasói levél - Szent Korona Rádió)