Közeleg március 15-e, amikor mindannyian kokárdát tűzünk a kabátunkra. De vajon miért éppen piros-fehér-zöld a magyar kokárda, és mióta jelképezik ezek a színek magyarságunkat?

Nincs és talán soha nem is volt a világon olyan népcsoport, amelynek ne lenne, ne lett volna valamilyen jelképe, ami a közösségük együvétartozását fejezi ki. Egyik ilyen nagyon elterjedt jelkép a zászló. Eredetileg kizárólag a harcmezőn használták, hiszen nagyon praktikus, hogy minden oldalról felismerhető, és rúdra tűzhető: egy-egy csapategységnek külön zászlóik voltak, hogy magasba emelve messziről is jól lehessen látni, melyik csapategység, hol helyezkedik el.

Innen aztán hamar szimbólummá vált, és az egyes csapategységek helyett egyre nagyobb közösséget fogott össze, míg a zászlók egy egész nemzet jelképévé váltak. A magyaroknak is, egészen régi időktől fogva voltak zászlóik, de kezdetben nem volt egy egységes, magyar zászló: mindegyik magyar törzsnek különböző zászlaja volt. A letelepedés után Árpád háromszög alakú vörös zászlója vált az uralkodó jelképpé, ami először egy fehér kereszttel egészült ki, majd a különböző uralkodóházak alatt sokat változott. A piros-fehér-zöld szín először Mátyás korában tűnt fel, egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen.

A piros-fehér-zöld színhármas először 1848-ban vált az ország hivatalos jelképévé, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen. A trikolor (azaz a három színű zászló) a francia forradalom óta vált "divatossá", így a magyar zászló is három színű lett: a piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. A forradalom leverése után természetesen nem engedélyezték ennek a nemzeti jelképnek a használatát sem, a kiegyezés óta azonban újra magyarságunk legnagyobb szimbóluma lett a piros-fehér-zöld színhármas. Ezért a mai napig is ezeknek a színeknek a környezetében ünnepeljük nemzeti ünnepeinket.

Forrás: Erő, hűség, remény

......................................................................................................................

Márciusi ifjak

Márciusi ifjak. Petőfi, Jókai, Vasvári Pál, Irinyi József, Degré Alajos, Pálfi Albert, Lisznyai Kálmán a legismertebbek közülük. Pedig jóval többen voltak. Ők annak a nemzedéknek a tagjai, amelyik radikális változást követelt. Többet, mint az előttük levő generáció, a reform nemzedék. Többségük a húszas években született. Akik nemesi származásúak közülük, azok is elszegényedett nemesek: már az apjuk polgári foglalkozással kereste kenyerét. Ők, az ifjak mind polgári foglalkozást űztek, és írók, újságírók voltak. A radikalizmus, a forradalmi szellem irodalmi képviselői. Írók, akik politizáltak, politikusok, akik írtak.

......................................................................................................................