Világnap, erős konkurenciával A piros szívecskék és egyéb kellékek áradatában se felejtsük el, hogy február 14-e nemcsak a "Szerelmesek Napja", hanem egy annál fajsúlyosabb problémának, a sokakat érintő epilepsziának is világnapjául jelölték ki. A két dolgot Szent Valentin (Bálint) alakja köti össze, akit - máig nem tisztázott okokból - a szerető szívek és az epilepsziás betegek védőszentjének tartanak a középkor évszázadai óta.
A III. században élt Valentin vértanú püspökről nagyon kevés adat maradt fenn, még az sem biztos, hogy nem két különböző személy alakját ötvözte egybe benne az utódok emlékezete. A Nemzetközi Epilepszia-ellenes Iroda (IBE) 1997-ben hirdette meg erre a napra az epilepsziások világnapját. Kérdés, mennyire volt jó döntés, hiszen a szerelmesek ünnepe még azt a kevés figyelmet is eltereli erről az amúgy is kevéssé ismert és félreértett betegségről, amennyi egyébként rá irányulna.

Ismeretlen, rettegett, stigmatizált betegség A babiloni városoktól a XIX. századi Európáig évezredeken át rossz szellemeknek, gonosz erőknek tulajdonították az epilepsziát, amelyek "megragadják", "fogva tartják" az epilepsziás rohamok elszenvedőjét. (Egyetlen kivétel volt ez alól, nevezetesen Hippokratész, aki felismerte, hogy az epilepszia az agy betegsége.) Magának a betegségnek a neve is fogva tartást, elragadást jelent a görög nyelvben. Ezt a felfogást erősítette meg a Biblia is, amikor leírta Jézus egyik csodatételét, egy fiatal epilepsziás betegből a "gonosz kiűzését". Így nem csoda, hogy sokáig magukra a betegekre is olyan félelemmel vegyes bizalmatlansággal tekintettek, mint akit megszállt a gonosz.

A betegek megbélyegzett, stigmatizált emberekké váltak, és ezen még az sem segített, hogy a történelem és a művészetek számos kiemelkedő személyisége (például Julius Caesar, Jeanne D'Arc, Nagy Péter cár, IX. Pius pápa, Dosztojevszkij, Lord Byron, Van Gogh) maga is epilepsziás volt. Több elmaradott ázsiai és afrikai területen máig él az a hiedelem, amely természetfölötti erőknek tulajdonítja ezt a betegséget. A XIX. században a neurológia fejlődésével vált egyre elfogadottabbá vált, hogy az epilepszia az agy megbetegedése. A korszerű szemlélet első képviselője a XIX. században egy londoni ideggyógyász, Hughlings Jackson (1873) volt.

Hetvenezer honfitársunk érintett Az epilepszia előfordulása nem egyenletes: a fejlett ipari országokban a lakosságnak kevesebb mint egy százaléka érintett, de a fejlődő országokban ennél jóval gyakrabban fordul elő. Körülbelül minden kétszázadik felnőttet, illetve minden századik gyermeket érint, összesen körülbelül 40 millióan szenvednek tőle, hazánkban mintegy 60-70 ezren élnek együtt vele. Tudni kell azt is, hogy életében egy-két alkalommal a lakosság mintegy 5-6 százaléka elszenvedhet úgynevezett "alkalmi" epilepsziás rohamot anélkül, hogy utána epilepsziássá válna.

Elektromos kisülés az agyban Az epilepszia a központi idegrendszer betegsége, lényege az idegsejtek túlzott tevékenysége. Az agy túlzott elektromos aktivitása az idegek mentén lejut a test egyéb területeire, amelynek következtében alakulnak ki az ismétlődő görcsrohamok vagy más típusú epilepsziás tünetek. Epilepsziás roham alatt az agykéreg sejtjei nagy tömegben, akár az egész agyat bevonva, egyszerre sülnek ki, és ez a kóros izgalmi állapot az agy normális működését akadályozza.

A rohamok legismertebb formája az eszméletvesztéssel járó "görcsroham" vagy nagyroham, de gyakoribbak a csak helyi izgalomból eredő (például a halántéklebenyből kiinduló) kisebb rohamok. Ezek nem könnyen felismerhetők, mert csak néhány perces "kihagyással" járnak, a beteg arca elváltozik, figyelme elkalandozik, esetleg furcsán matat a kezével. A rohamok egy részében a beteg tisztán emlékszik, mi történt vele: például rángatózik az arca, vagy zsibbadást érez a teste egyik oldalán, szorong, hangokat hall, vagy elidegenedve, eltávolodva érzi magát a környezetétől. Epilepsziás rohamot bármilyen átmeneti vagy tartós agyi betegség kiválthat, sőt bizonyos körülmények között (például tartós alvásmegvonás) egészséges emberekben is előfordul.

Fontos tudnivaló, hogy nem minden ember epilepsziás, akinek epilepsziás rohamai vannak. Alkalmi rohamot kiválthat például az alacsony vércukorszint, a magas láz, alkoholbetegekben az alkohol megvonása is. Epilepszia betegség akkor áll fenn, ha az ismétlődő rohamokat egy tartósan fennálló agyi betegség vagy genetikus ártalom okozza. A genetikai rendellenesség által okozott epilepszia már gyermekkorban elkezdődik, ha viszont valamely "szerzett" agyi betegség (agydaganat, súlyosabb fejsérülés, agyvelőgyulladás, születéskor elszenvedett agyi oxigénhiányos állapot, agyi infarktus, agyvérzés) van a hátterében, akkor bármely életkorban kialakulhat. Az epilepsziás rohamokat bizonyos tényezők kiválthatják, ezért ezeket a helyzeteket tanácsos elkerülni. Ezek közé tartozik az alkoholfogyasztás, a villódzó fények, az alvásmegvonás, a stressz, az epilepsziára szedett gyógyszer hirtelen elhagyása, kihagyása.

Gyermekkorban gyakoribb Kevesen tudják, hogy a gyermekkori epilepszia jóval gyakoribb: a 0-15 évesek korcsoportjában a diagnosztizált epilepszia eléri az egy százalékot, a kevésbé feltűnő tünetekkel járó, csak átmeneti rosszullétet okozó előfordulása pedig 4-5 százalékos arányú is lehet. A megnyilvánulási módjai igen változatosak: nem csak könnyen felismerhető nagyrohamban jelentkezhet a betegség, hanem számos esetben csak figyelem-, viselkedés- vagy tanulási zavar veti fel ennek lehetőségét. Ha idejében felismerik, nagyon jól kezelhető, tünetmentessé tehető. Így a szakemberek azt tanácsolják, hogy gyanú esetén mindenképpen keressenek fel a kicsivel egy gyermekneurológust, hiszen EEG-vel kimutatható, ha baj van!

Segítünk, hogy segíthessen Az epilepsziás nagyroham a külső szemlélő számára nagyon ijesztő: a beteg görcsösen rángatózik, nem vesz levegőt, elváltozik a színe, habzik a szája, összeesik, elveszti az eszméletét. Hogyan segíthetünk rajta? Az elterjedt hiedelmekkel ellentétben tilos a beteg szájába nyúlni, bármit beletenni. A roham alatt a beteget oldalra kell fordítani, nehogy a nyála a légcsövébe kerüljön, kabátot, táskát vagy hasonlót kell a feje alá tenni, védeni kell a sérüléstől, de lefogni nem kell, nem is szabad. Békén kell hagyni, amíg - néhány perc alatt - el nem múlik a roham.

Az epilepsziás rosszullét, a roham másik típusa során a beteg zavart tudatállapotban van, furcsa, bizarr mozgásokat végez. Ilyenkor sem kell semmit sem tenni, csak kísérni, vigyázni rá, nehogy véletlenül kárt tegyen magában (például leessen a lépcsőről). A rosszullétek egyéb formái nem ilyen ijesztőek. Tiszta tudat melletti arcrángások, szokatlan kézmozdulatok fordulnak elő, ezek teendőt nem igényelnek. Mivel a tünetek a beteg környezetében sem keltenek pánikot, sokszor maga az érintett sem veszi észre őket.

Teljes életet élhetnek Ma már számos gyógyszer áll rendelkezésre epilepsziás betegek számára, így a kétharmaduk tünetmentessé tehető gyógyszeres kezeléssel.

Rendszeres gyógyszerszedéssel és némi elővigyázatossággal, például bizonyos helyzetek (pl. alvásmegvonás, vibráló fények, alkoholfogyasztás) kerülésével tehát a betegek nagy része teljes életet élhet, dolgozhat, sportolhat és néhány év rohammentesség után autót is vezethet. Nem ellenjavallt a gyermekvállalás sem, annál kevésbé, hiszen az epilepszia különböző típusai közül csak kevés öröklődő, de ilyenkor is alacsony a valószínűsége annak, hogy az utódban epilepszia alakul ki. Az epilepszia nem jár szükségszerűen semmiféle szellemi károsodással, és nem kell, hogy torzítsa a személyiséget, a különböző szellemi, művészi vagy sportteljesítményekre való képességet. Ezt jól példázza azoknak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó híres embereknek a sora, akikről tudjuk, hogy epilepsziával éltek.